Idén május 1-én jelent meg egy beszélgetés a Guardianben Benoit Assou-Ekottóval, kiváló balhátvédünkkel. Sajátos véleméyne a fociról nagy port kavart már előtte is. Nem minden szurkolónak vette be a gyomra a szavait. Nekem mindenképp szimpatikus és feltétlenül egyenes. Csak annyit fűznék hozzá így előre is, hogy bármit is mondott Benny, láttuk, hogyan hatott rá a BL-be jutást érő ManCity és az Inter elleni győzelem. Saját fordítás, az eredeti cikket itt olvashatjátok.

Benoît Assou-Ekotto: 'A pénzért játszom. A foci nekem nem szenvedély'

Amit Benoit Assou-Ekotto különösen gyűlöl, az a képmutatás. A gond ezzel már csak az, hogy a Spurs védő "munkahelyi közege", a Premier League - saját bevallása szerint - nyakig be van sározva a jelenséggel. A sok jellemző példa közül ő a játékosok tv-knek adott interjúit emeli ki. Assou-Ekotto időről időre megtekint néhányat és általa is jól és személyesen ismert játékosok, akik a hétköznapokban a véleményüknek általában üvöltve és káromkodva adnak hangot, a kamera előtt egy csapásra megszelídülnek.

"Ilyenkor azt kérdem: Barátom, két személyiséged van?" - mondja Benny - "Nem bírom ilyenkor az embereket hallgatni, mikor így beszélnek. Tudom, hogy hazudnak, márpedig én utálom a hazugságot. Hogy én? Én más vagyok. Mindig őszinte, habár az igazság néha fáj."

Úgy érzi, a Premier League egy felületes és bizarr világ, ahol a barátság múlandó, és ahol az "élősködők" (többnyire a könnyűvérű, cserfes lányok) veszélyesek. Ezek még nem túlságosan egyéni gondolatok, ám egyéniségére akkor derül fény igazán, mikor arról beszél, miért is lett belőle profi játékos. Számára a foci nem több egy munkánál és a motivációja mindig is a pénz volt.

"Mikor Franciaországban a barátaimmal focizgatok, akkor szeretem a játékot. De mikor visszatérek Angliába, ahol nem voltak barátaim és aminek a nyelvét nem beszéltem... Miért jöttem ide? Dolgozni. Egy focista karrierje nem tart tovább 10-15 évnél. Ez csak egy munka. Igen, ez egy nagyon-nagyon jó munka és nem azt mondom, hogy nem szeretek focizni, egyszerűen csak nem a szenvedélyem."

"Délelőtt fél 11-re bemegyek az edzőközpontba és profiskodom. Egy órakor végzem és utána nem foglalkozom többet a focival. Munka közben 100 %-ig alávetem magam, de utána olyan vagyok, mint bármelyik más turista Londonban. Van egy Oyster cardom (helyi bérlet, a szerk.), metrózom, eszem."

"Nem értem, minek hazudozik mindenki. Előző klubom, a Lens elnöke, Gervais Martel azt mondta, a több pénz miatt jöttem Angliába, csak ez érdekel, nem az, milyen csapat meze van rajtam. Erre én így feleltem: létezik egyetlen focista is a Földön, aki egy klubhoz igazol, majd azt mondja, Oh imádom a mezeteket? A ti mezetek piros, gyönyörű. Ugyan már, egyáltalán nem érdekli. Az első dolog, amiről beszélsz, az a pénz. Ha Martel szerint én a pénz miatt jöttem ide, akkor ő mit gondol, miért igazolnak az ő csapatához? Talán a két szép szemük miatt? Mindenki, kivétel nélkül, ha munkát vállal, azt a pénz miatt teszi. Szóval nem világos, miért sokkolt pár embert, mikor azt nyilatkoztam, hogy a pénzért játszom. "Nézzétek, egy zsoldos." Minden játékos az."

Assou-Ekotto szerint az élet a Premier Leagueben olyan, mintha egy film forgatókönyvét követnéd. "Olvasod az újaságokat, olyan mint a moziban." A 26 éves játékos ezzel a sajtó trágár cikkeire utal. "Nagyon bizarr...különösen itt Angliában. Emiatt nem vált szenvedélyemmé a futball, profiként nem helyes a foci világa. Csak azért vesznek körül az emberek, mert focista vagy; a lányok, ugyanaz a történet. A barátnőmmel élek, akit még 18-19 éves koromban ismertem meg és nem akarom őt elveszíteni, mert focistaként nem ajánlott 26 évesen összejönni egy új lánnyal."

Milyen a kapcsolatom a csapattársaimmal? Lennonnal és Defoeval jól kijövök, de a többiekkel sincs problémám. Viszont senkinek a száma nincs meg a telefonomban, kivéve Taarabt, aki most a QPR-nál van kölcsönben (azóta el is adták, a szerk.), őt még a Lens-ból ismerem. Csak őt szoktam hívogatni. A csapattársaimat nem, nem hiszek a focin belüli barátságban."

Assou-Ekottot édesapja, David ismertette meg a focival. 16 éves korában érkezett Kamerunból, hogy a Nice profi focistája legyen és mikor később egy amatőr kiscsapat, a Roclincourt & Beaurin edzője lett, Benny minden hétvégén velük tartott. Nem akart négy fal közé, egy irodába bezárva szerény fizetésért robotolni, ezért inkább a focit választotta.

"Azt tudtam, hogy nem szeretem az iskolát, és hogy nem akarok irodai munkát végezni havi 1500€-ért (ezt nem én írtam el, a szerk.) és életem vége felé venni egy külvárosi kis házat, vagy ilyesmi. 16 éves koromban lettem biztos a dologban, mikor kirúgtak az iskolából, mert már annyira nem érdekelt. Nem volt vesztenivalóm és ez alakította ki a szemléletemet is: a legtöbbet hozom ki magamból, olyan hatékony és profi akarok lenni, amennyire csak lehet, mert ez mindenem, amim van."

Assou-Ekotto szerint a munkájához fűződő viszonya nem kellene, hogy érzékenyen érintse a Tottenham szurkolóit, mert minden egyes mérkőzésen és edzésen bizonyítja az elkötelezettségét. "Bárhogyan is gondolkodsz, ha 100%-osan profiként állsz hozzá, az edződ azt fogja mondani, hogy elég jó vagy és máris kész leszel a véredet adni a klubért, mint ahogyan én is."

Harry Redknapp irányítása alatt jól megy Bennynek, de nem volt ez mindig igaz a két korábbi vezetőedzőnél, Martin Jolnál és Juande Ramosnál, akiknél azért akadtak problémái. Damien Comollival sem volt felhőtlen a viszonya, aki 2006-ban leigazolta a Lens-tól. "Comolli, uh la la la" - mondja Assou-Ekotto, egy hosszú füttyszóval megfejelve. "Egyetlen egyszerű szabály szerint élek: légy férfi egész életetben. Mondtam Comollinak, hogy nem jövök ki jól Jollal. Ő azt felelte, hogy szerinte nincs semmi baj vele. Majd miután Jol lelépett, rögtön előállt, hogy igen, gondok voltak vele. Légy férfi, Ember!"

"Jolnak megvolt a saját hierarchiája a csapatról, nem egyenlő feltételekkel indultunk nála. Azt is felhozta nekem, hogy nem mosolygok eleget. Ramos azt mondta, túl agresszív vagyok az edzésen. Én azt feleltem, nem teniszezünk, hanem focizunk. Még mindig azt gondolod, Barátom, hogy Spanyolországban vagy, de ez itt már Anglia."

"Harryvel sokkal jobb. Nem beszélünk túl sokat és nem érdekli, mennyit mosolygok, vagy hogy tudom-e, kivel játszunk a jövő héten. Ha jól végzem a munkámat, akkor minden rendben. Olyan egyszerű módszerekkel dolgozik, amelyek a korábbi edzőknek eszükbe sem jutott. Egy egyenes ember, nem problémázik."

Assou-Ekottora egy világbajnoki szereplés vár a kameruni válogatottal. Habár Franciaországban született, édesanyja is francia, számára soha nem volt kétséges a hovatartozása. Mint sok más, bevándorló(k) gyermekeként született fiatal az országban, ő is úgy érzi, ez az új Franciaország nem kívánja őket befogadni, ezért inkább a gyökereihez kötődik.

"Az, hogy Kamerun színeiben játszom, egy teljesen természetes és normális dolog. Semmilyen érzelem nem fűz a francia nemzeti 11-hez, egyszerűen semmi. Ha bárkinek felteszik a kérdést a generációmban Franciaországban, hogy "honnan származol", azt fogják felelni, hogy Marokkóból, Algériából, Kamerunból, vagy tudom is én. Viszont ami lenyűgöz itt Angliában, az az, hogyha felteszed ugyanezt a kérdést Defoenak, vagy Lennonnak, habozás nélkül azt fogják válaszolni, hogy ők angolok. Ez azon kevés dolgok közé tartozik, amit szeretek itt."

A dél-afrikai út előtt még egy történelmi lépés vár Bennyre és a Tottenhamre. A Bolton ellen lépnek pályára ma délután BL-szereplés kiharcolása érdekében. "Nagyon jó lenne a csapatnak, a klubnak és a szurkolóknak... imádnák. De nekem ez is csak egy újabb néhány mérkőzés lenne. Mikor a Liverpool, vagy a Chelsea ellen játszunk, nekem már az is olyan, mint a BL."

Assou-Ekotto megvonja a vállát. Ez csak egy munka.